Az óta is hálával tartozunk Neked, mert bár Bonzó kutyusunk nem

gyógyítható, de legalább tisztában vagyunk azzal, hogy ő már csak ilyen kis “lökött” farok kergető (központi idegrendszer sérült) kutyus marad. Megtanultuk kezelni az ő viselkedés problémáját, és megtanultunk együtt élni a mindennapokban ezzel a fura magatartással. Nagyon szeretjük őt, szépen beilleszkedett a falkába, szóval a körülményekhez képest jól vagyunk. Láttam, a Ti honlapotokon is még fönt van az ő története, ezért újból köszönetet mondanék Nektek! Most egy régóta húzódó, meg nem oldott probléma miatt írok Neked. Ideiglenesen magamhoz vettem egy spániel-labrador keverék gyönyörűségesen szép fekete kis keveréket. El akarták őt altatni egy vidéki gyepmesteri telepen, mert embert harapott. Többféleképpen próbálkoztam a rehabilitációjával, kértem segítséget több helyről, időt, fáradságot, pénzt nem sajnálva – de mindez idáig falakba ütköztem, előrelépés a kutya viselkedését illetően nem történt. Így pedig felelősen nem tudom őt örökbe adni.

Dani esetében a mindennapi élet során előforduló szituációkkal van gond. Olyanokkal, amelyek föl fognak merülni családban, gazdánál is: pofafogó fölrakása, pórázra fogás, autóba berakás, orvosi vizsgálat, oltás, fürdetés, fésülés, betakarás pl. egy pokróccal, egy párnára lefektetés vagy a helyére való finom „betolás”, szemtisztítás, fültisztítás, gyógyszer beadása – ilyen szituációkkal nem találkozik a kutyaiskolában.

Amint meglát egy vattapamacsot, fülpucolót, törülközőt, partvist, pórázt, pofafogót, fecskendőt, fésűt, bármilyen tárgyat, azonnal gyanakodni kezd, fölhúzza a szemöldökét, figyelmeztet a gyanakvó arckifejezésével és testtartásával, és ha mégis belépek a privát szférájába azonnal agresszióra vált át, és bizony nem ijed meg a saját árnyékától. Nem csak csipked, nem csak hisztizik, nem odakap, nem csak „bepróbálkozik”, hanem határozottan, keményen, magabiztosan támad. Rárakni egy pofafogót vagy bekötni a száját? Sajnos többek között éppen ezeket nem engedi! Több kutyaiskolában is jártunk, de nem jártunk sikerrel, mert Danival új környezetben soha nincsenek problémák. Sajnos időközben nagy bajba jutottam, beleestem én is a devizahitel mizériába, a bank viszi a házamat, és nem tudom, hova menjek, hogyan vigyek ennyi kutyát magammal. Per pillanat nyolc ebről kell gondoskodnom, ebből hárman vannak, akik ideiglenesen vannak nálam, a másik öt a sajátom. Fogalmam sincs, kihez- hova fordulhatnék, ezért végső elkeseredésemben írok Neked, remélve, hogy legalább talán egy, talán a kis fent leírt fekete kutyus elhelyezésében tudnál-e talán segíteni nekem. Bár nagyon nehéz helyzetbe kerültem ezzel a kilakoltatással, és bár maradnak még heten, akikről így is gondoskodnom kéne, de nem kívánom ingyen, minden hónapban, amíg csak nem sikerülne neki valami végleges megoldást találni, hozzájárulnék a tartásához, az orvosi költségeit is kifizetem (amikor felmerülnének).

Kérlek, amennyiben lenne rá lehetőséged, hogy valahol elhelyezzük legalább ezt a kis fekete kutyát, jelezz vissza.

Arra szeretnélek kérni, hogy arról is tájékoztass, ha most nem sikerül segíteni, mert mindenképpen valahova el kell helyeznem a nálam lévőket.

Előre is hálás köszönettel.

Tünde