Kedves Sarolta!

Zsömiről még nem is írtam Neked.

Bocsánatot kérek hosszú hallgatásom miatt.

A mulasztásomból valamicskét a következőkben próbálok pótolni.

Napról-napra változik a Labi hozzánk való viszonya.

Egyre jobban megértjük egymást.

Első időszakban, az utcán szánhúzó kutyaként rángatott engem. Izgága módon ment az új szagok után.

A kutyás-társak segítségével és tanácsára sok minden (előnyünkre) változott meg a kutyival közöttünk.

Néhány dolog a Labi felhozatala óta történtekről:

Ma már Szelli névre hallgat,

Szelli reggel-este kap enni. Az egyik legegészségesebb Platinum kaját kapja (a kívánatos testsúly-csökkentés miatt a súlyának megfelelő napi adagjának csak a 70 % súlyarányát),

Naponta minimum kétszer visszük őt egészségügyi sétára. Ezen alkalmakkal kis- és nagydolgát egyaránt elvégzi,

Nagyon eleven, sétáltatás közben az ismeretlen és az ismert kutyákért szinte “megvesz”, aminek egyszer már kárát is szenvedte,

Eleinte a fogával csipkedett bennünket, de mára már ez nagy mértékben csökkent,

Járunk vele kutya-barátok közé (rengeteg élményt tudnék erről írni, de most nincs annyi hely),

A kutyafuttató helyén (3× akkora füves placcon) a Sanyi szabadon engedte Szellit. Boldogan futkározott a többi kutyával, de leginkább szagok után barangolt a téren, de minden hívó szóra visszajött,

Legutóbb az egyik kutyival kergetőzés közben eltűnt a szemünk elől. Sanyi olyan hangerővel kiáltotta a nevét, hogy a téren lévő lakások ablakai “beleremegtek”. Boldogan rohant vissza hozzánk, melyért juti-falatot kapott, no meg pórázt,

A minap fölkapta az üres kis krumplis vödrömet és boldogan sétált vele a konyhában. Tettem bele főtt sárgarépát, mire ő letette a vödröt és kiette a répát, majd tovább cipelte a vödröt. Ezt még kétszer eljátszottuk.

Az utcán kiképző pórázon vezetjük, mellyel igénye szerint távolabb engedjük őt magunktól szimatolni. Sokszor jön már fegyelmezetten mellettünk, jó párszor keresztbe elénk “csámpázik” vagy körbejár minket.

Egyre többször és elsőre végrehajtja az “ül”, “marad” parancsszót,

A lakásban, ha olyanja van, állandóan a lábunk körül lebzsel.

Az ágyába még csak becsalni tudjuk, de nem marad meg benne, rögtön jön utánunk. Esténként valamelyikünk fekhelye mellett a padlón alszik.

Új dolog, hogy pihenéskor kontakt érintkezünk Szelli valamelyik testrészével. Van, hogy ilyenkor hangos levegővétellel alszik mellettünk, érintkezve velünk.

Szelli nem igazán labdázik, mint általában a többi kutya. Kérdezném, hogy nálatok volt-e valami “hobbija”?

Többször hagytuk őt több-kevesebb ideig magára lakásban (leszűkített mozgástérben). Szerencsére nem tapasztaltunk nála kifogásolni valót. Mégis tartunk az egész napos egyedüllét esetleges negatív hatásaitól.

Íme néhány fotó róla.

Szeretettel ölelünk, jó egészséget kívánunk Nektek!

Márti, Sanyi!